Szeretem a decembert. Még akkor is, ha hideg, ha sötét, és ha néha nyirkos. Szeretem, mert tele van várakozással, készülődéssel, szeretettel.
Egyértelműen túlzásnak tartom, amit a kereskedelem a karácsonyi ünnepkörrel művel. Nem igazán értem, hogy miért kell már októberben, sőt elvetemültebb boltokban akár már szeptemberben karácsonyi dekorációt, mézeskalácsot és társaikat árusítani. De kifejezetten szépnek tartom, mikor advent kezdetére az itteniek feldíszítik az ablakokat és a házakat. Gyönyörűek a kivilágítások, segítik a hangolódást az ünnepre.
Én, bevallom őszintén, a külső dekorációban nem jeleskedem annyira. Azért az egyik ablakba én is kihelyeztem egy fényfüzérrel díszített karácsonyfát. A benti dekoráció azonban már nálam is nagyobb hangsúlyt kap. Még a bejárati ajtómra is szoktam tenni egy-két díszt. Természetesen nem maradhat el az adventi koszorú és az egyéb mécsesek sem.:)
Az ezüsttel megrajzolt mécsest Drezdában vettem még. Szerettem volna valami szép szuvenírt, ami nem csak egy plusz tárgy, hanem használható is. Nekem nagyon tetszik.:)
Ezt a dekor karácsonyfát Lauval közösen szereztük be. Gyanítom, hogy eredetileg nem erre lett tervezve, és én sem így akartam dekorálni, de idő hiányában és egy hirtelen ötlettől vezérelve új értelmet adtam a fának. Hiába, a képeslap mániám itt is megmutatkozik.;) (Remélem jövőre majd azért elkészülők a díszekkel, amiket megálmodtam a fára.)
Mikuláskor megpróbáltuk a rendelőt is kicsit feldobni. És a német csokoládégyártók is igyekeztek megragadni az alkalmat és a maradék (húsvéti) nyulakat kiárusítani.
Természetesen a karácsonyi hangolódás egyik legfontosabb programpontjaként nem maradhatott el idén sem a karácsonyi üdvötlőlapok sajátkezű elkészítése. Szeretem az ilyen kicsit begubózós, hangulatvilágításos, karácsonyi zenés, készülődős, alkotós estéket. Kikapcsolnak és feltöltenek.
És persze az egyéb saját készítésű dekorációk, meglepetések megalkotása is teljesen kikapcsol.
A karácsonyi készületben idén sem maradhatott ki a Ritter Sport csokoládégyár boltjának a meglátogatása Waldenbuchban. Ez is szinte már hagyomány nálam, hogy mindig vigyek nektek egy kis "hazait". (Idén kb. 3 kg csokoládéval a bőröndömben érkeztem haza.:P)
A németeknél nagy hagyománya van a karácsonyi vásároknak. Minden kisebb településnek külön karácsonyi vására van. És persze ott vannak a környéken híresebb karácsonyi vásárok is. A stuttgarti, az esslingeni a középkori vásárral, a ludwigsburgi és a schorndorfi.
Az adventben Ellennel idén Tübingenbe is eljutottunk a csokoládé vásárra. Tübingen egy nagyon szép kisváros, így karácsonyra feldíszítve pedig még szebb volt.
A karácsonyi vásárok megjelenése is segít a hangolódásban. A waiblingeni karácsonyi vásárban már hagyomány a magyar barátokkal, hogy eszünk egy kis hazait; lángost és kürtőskalácsot.:) De hogy mindenki megnyugodjon, a német barátokkal azért ettünk egy kis helyi Wurst-ot is.
A stuttgarti karácsonyi vásárt mindig nagy érdeklődés övezi. Még Svájcból is rengetegen jönnek. Ennek megfelelően mindig tele van, alig lehet haladni a sorok között. A vásár évről-évre ugyanolyan, mégis hozzátartozik a karácsonyi hangolódásomhoz, hogy legalább egyszer sétáljak egy kicsit a standjai között.
Idén valahogy még az Altes Schlossba is bekeveredtem, ahol éppen karácsonyi koncertet adott a szomszédos katolikus templom kórusa. Akkor ott valahogy teljesen úgy éreztem, hogy megérkezett a karácsonyi hangulatom. Nagyon szép volt.
Stuttgart "főterén", a Schlossplatzon idén felállították a város különböző jelképeit fényfüzérekkel megvilágítva. Egészen különleges élmény volt a parkban sétálni, ahogy mindenfelé villództak a fények.
Vannak bizonyos sütemények, amiket mindig csak karácsonykor készítek. Ilyen például a vaníliás kifli. Idén is sikerült egy nagyobb adagot megsütnöm belőle. És mivel a magyar barátokkal Mikulás-partyt tartottunk így, sütöttem mellé még egy csokitortát és pér muffint is. Amolyan biztos, ami biztos alapon.:P Otthon pedig többek között moszkauert és szintén vaníliás kiflit sütöttünk Sacival. Olyan jó egyszerűen nem az órát nézni, csak belefeledkezni a sütésbe a konyhában. Egyszerűen csak élvezni az alkotás örömét, és előre örülni, hogy hogyan fogják fogadni a sütiket a többiek.
(Németül nem tudóknak: Auf die Plätze, fertig, los.=Vigyázz, kész, rajt! Plätzchen=karácsonyi sütemény)
Számomra az ajándékcsomagolás is a hangolódás fontos része. Addigra az ember szerencsére már letudta az ajándékvásárlás okozta stresszt, így megkönnyebbülten pakolhatja a csomagolópapírba a különböző meglepetéseket. És tudom én, hogy környezetvédelem, és hogy úgyis csak pár percig tart az egész és utána letépik az ajándékról a papírt, nekem azonban jól esik, ha szépen van becsomagolva az ajándék, amit a kezemből kiadok. A bennem lévő perfekcionistának fontos, hogy minden tökéletes legyen. És ehhez a szép csomagolás is hozzátartozik. Ezzel is emelve az ünnep fényét. Én a csomagolás közben is arra az illetőre gondolok, akinek az ajándékát éppen papírba rejtem, és próbálom őneki minél szebbé varázsolni a csomagot.
Íme az idei csomagolások dizájnja:
A fentiek összessége tölti ki a decemberi napjaimat. Na és persze az ajándékvásárlás stressze. Mondjuk én képes vagyok a nyár közepén is karácsonyi ajándékot venni, ha akkor látok meg valamit. Úgyhogy idén a karácsonyi készülődést a pincében kezdtem. És nem csak azért, mert felhoztam a karácsonyi dekort, hanem mert előhalásztam az évközben már megvásárolt ajándékokat. Azt kell mondjam, hogy ez a rendszer nagyban lecsökkenti a karácsony előtti hetekre jellemző boltba járások és (igencsak remélem) a haszontalan ajándékok számát is.
A sok előkészület, várakozás és maratoni bőröndpakolás után végre mindig eljön a várva várt pillanat, a hazautazás. A stuttgartiak igyekeznek mindig kicsit a repteret is kidekorálni.
Otthon, nektek is hála, rengeteg sok szép pillanatban volt részem. Ismét nagyon jó volt, hogy sikerült hosszabb-rövidebb időt együtt tölteni veletek. Színházba, uszodába, reggelizni menni. Vagy csak egyszerűen leülni és meghallgatni a másikat. Időt szakítani egymásra. Azt hiszem, hogy ez a legnagyobb ajándék karácsonykor. Az az idő, amit együtt tudunk tölteni. A legszebb pillanatok, amikor kicsit megáll az idő, és nem a rohanásé, a szervezésé, az ajándékvásárlásé, stb a főszerep, hanem a miénk.
Altatási projekt: pipa. (Keresztfiammal.)
Azt is megtanultam idén karácsonykor, hogy az ember tervezhet, akár hetekkel jó előre, az élet sokszor felülírja a programokat, terveket. De ezt is el kell tudni engedni. Örülni kell annak, ami megadatik, ami összejön és nem azon keseregni, hogy nem így volt tervezve. Egyszerűen csak megélni a pillanatot úgy, ahogy van, akkor is, ha az éppen kicsit "tökéletlen". Hiszen utólag már úgyis csak az számít, amit átéltünk, és nem az, hogy mit terveztünk. Vagyis az elengedés a kulcsa a boldog ünnepeknek.
A sok szép élmény helyszíne. Az otthon fényei. Fényárban úszó Budapest.
De ha nem sikerülne az elengedés a németeknek erre is van egy megoldásuk:
:D :D :D
December 31.-én sikerült még egy utolsó családi reggelit összehozni. Csak, hogy jól induljon az óév utolsó napja.:)
Idén december utolsó napján este repültem haza. Sajátos élmény volt este nyolckor a repülőgép ablakából a petárda fényekben villódzó várostól elbúcsúzni. Szerencsére egy darab felhő sem volt az égen, így csodás volt a látvány, csak ezt sajnos a telefonnal készített kép nem tudja annyira szépen visszaadni.
Újra itthon.
Az óév utolsó 50 percét már a saját lakásomban töltöttem. Majd éjfélkor megcsodáltam a szomszéd karácsonyfáját a teraszon és a városban fellőtt petárdákat. Utána pedig végre a saját ágyamba alhattam megint.
Január elsejére nálunk is megérkezett a hó és a nagy hideg. De remek volt Ellennel bruncholni a kihalt városban. Jól indult ez az év is!:)
