Sárinak egy kis környezetváltozásra volt szüksége augusztusban, így egy hétre meglátogatott. A hétköznapokon egyedül kellett feltalálnia magát, mivel nekem sajnos dolgoznom kellett. A hétvégén azonban igazi csajos-tesós programokat szerveztünk. Volt benne shoppingolás, koktélozás, beülős reggelizés, városnézés, kávézás, fotózás, sétálás, vonatozás, esti sorozatnézés. És végre idő egymásra, közös programokra, együtt átélt élményekre.
Pénteken munka után Stuttgartban találkoztunk és sétáltunk egyet a Königstrassén. Útközben azért pár üzletbe is betértünk.:)
Szeretem az itteni képeslapok humorát:
Gyöngyszem Nr.1: "Na igen, Stuttgart szép, a csúnya Münchenhez képest maga Párizs." Legalábbis a svábok szerint.:P
Gyöngyszem Nr.2: Stuttgart szmogriadó idején
Gyöngyszem Nr.3: Nyelvlecke haladóknak: sváb
Utána Waiblingenben hazafelé még megittunk egy koktélt. Majd otthon (sokadszorra) átbeszéltük a hétvége menetét.
Szombaton először Waiblingenben a pékségben nyugodtan megreggeliztünk. Utána pedig Kirchheim felé vettük az irányt. A környéken ott még volt egy kisebb kastély, amit nem láttam. Sári pedig szerencsére kapható volt az újabb kastélytúrára.
Útközben Plochingenben megnéztük a Hundertwasser által tervezett házat. Már amennyit látni lehetett belőle. Mivel laknak benne, nem lehet teljesen körbe járni vagy egészen közel menni.
Kirchheim nagy meglepetés volt számomra. Egy nagyon cuki kis sváb városka. A városközpont nagyon szép, tele van Fachwerk házakkal. Nem is gondoltam, hogy ennyi látnivaló lesz ott. A kastélynak csak egy része van restaurálva és látogatható kiállításként. A többi részében iskola működik. Illetve van benne egy házasságkötő terem és lagzi helyszín is. Valamint a gondnok, aki az idegenvezető is volt egy személyben, szintén a kastély épületében lakik.
Régi és új jól megfér egymás mellett
Ahogyan azt már tudjátok elég sok kastélyt láttam itt Stuttgart környékén, de valahogy a Württembergek királyait és családi viszonyait eddig nem nagyon tudtam megjegyezni. Ha most kikérdeznétek szintén nem tudnám elmondani. Viszont azt tudom, hogyha minden idegenvezető olyan lelkesen, érdekesen, "szaftos sztorikkal" megspékelve mesélte volna a Württemberg család történetét, mint az ottani hölgy, akkor már régen tudnám az egész családfát kívülről. Hihetetlen módon tudta előadni a kastélylátogatásnak azt a részét, ami általában a legunalmasabb, mert valahogy senkinek sem sikerül felkeltenie az évszámokkal és a nevekkel a hallgatóság figyelmét. Ennek a hölgynek azonban sikerült. Sokkal inkább emlékszem a történetekre, mint arra, amit magáról a kastélyról és a berendezésről mondott. Nagyon tudott mesélni a néni. Egészen Vilmos és Harry hercegig levezette, hogy ki kinek a rokona. Bizony, bizony, még az angol királyi dinasztiának is van valamiféle rokoni kapcsolata a Württembergekkel. Szuper volt őt hallgatni. Már ezért megérte elmenni.;)
Szegről-végről még magyar rokonságuk is volt a kastélyt birtokló családoknak
Kirchheimból hazafelé megálltunk még Esslingenben. Tettünk egy rövid sétát az óvárosban. Megmásztuk a kastélyt. És megcsodáltuk a kilátást a várfalról.
Vasárnap egy vonatozással indítottuk a napot. Sári régi vágyának eleget téve, Konstanzba utaztunk a Bódeni-tóhoz. A tóparti városban igazi nyári meleg és verőfényes napsütés fogadott minket. Egy kellemes hajókázás után átmentünk gyalog Kreuzlingenbe. Sári először járt Svájcban. Figyelni is kellett, hogy nehogy elszalassza a határátkelés történelmi pillanatát. Hiszen egy apró táblán kívül nem sok minden jelzi, hogy mikor is keresztezik az arra sétálók az ország határát. Ha nem figyel oda az ember, könnyen egy másik országban találhatja magát.:P
Hajózás a német-osztrák-svájci "Balatonon" :D
Kreuzlingen, Svájc:
Konstanz óvárosa:
A "külföldi kiruccanás" után tettünk egy sétát Konstanz belvárosában. Majd elindultunk hazafelé, hogy útközben még legyen időnk megnézni Baden-Württemberg legrégebbi városát, Rottweilt. Az óvárosban csodás régi házakra bukkantunk. Kicsit olyan mintha az időben is visszamenne az ember, amikor a város utcáin sétál. Ha valaki a környéken jár, mindenképpen megér egy megállót a város.
Ahogy a neve is elárulja, a Rottweiler kutya is innen származik
A városban mindenfelé ilyen padokat helyeztek el. Nem mondom, hogy túlzottan illik az óváros atmoszférájához, de egyébként nagyon tetszik az ötlet.
Hétfőn már csak egy közös reggelire volt időnk sajnos. Nekem menni kellett dolgozni. És mire hazaértem Sárinak már el kellett indulnia hazafelé.... Jó volt pár napot újra együtt tölteni és közösen új dolgokat felfedezni!:)
