Idén "nagyon" rákészültem a céges csapatépítő hétvégére. Olyannyira, hogy az utazás reggelén tudtam meg, igaz, hogy szeptemberben a kollégák nagy része megszavazta, hogy Ausztriába megyünk majd a hegyekbe, ehhez képest Németországban maradtunk és egy völgyben volt a szállás. (Mondjuk azért elég közel voltunk az osztrák határhoz, átláttunk Ausztriába.) A két évvel ezelőtti budapesti túra megszervezése után én idén úgy voltam vele, hogy nem én szervezem, megyek ahova visznek, és kész.:)
A hétvége előtt csütörtökig dolgoztunk, ami önmagában még nem lett volna olyan nagyon fárasztó. De már indulás előtt egész héten mindenki arról beszélt a rendelőben, hogy ki kivel nem hajlandó egy autóban ülni az út során, ki nem eszik spagettit vacsorára, ki kivel hajlandó aludni, kié legyen az egyágyas szoba és hogy ki az aki nem akarja, hogy a másik rendelő is velünk jöjjön és nem akarja, hogy közös programok legyenek, hanem mindenki csinálja azt amihez kedve van. Még jó, hogy csapatépíteni megyünk. Végülis a legjobb megoldás, ha napközben mindenki azt csinálja, amihez kedve van, aztán pedig egymás melletti szobákban alszunk..... Egy szó mint száz, nekem nagyjából addigra már elegem volt a csapatépítő hétvégéből, amikor még el sem kezdődött.
Pénteken délelőtt leutaztunk Allgäuba. Majd ebéd után elmentünk a Skywalkra. Ez egy fák tetejére épített "ösvény", amin végigsétálva lehet élvezni a kilátást a Bodenseere. Az ösvény végén pedig kalandpark jellegű akadályokon küzdöttük le magunkat a földre.
Allgäu
Skywalk
A messzeségben a Bodensee
A kis kirándulás után a bevásárlás volt a következő programpont. A szervezők valamiért azt gondolták, hogy elég, ha ott vásárolunk minek vegyük meg egy nappal előtte a dolgokat. De nem én szerveztem, nem szóltam semmit. Végülis a vacsorafőzésen kívül egyéb programpontunk nem volt az estére.
Egy egész házat béreltünk a hétvégére, 17 főre mondjuk jó is volt. A kertben tudtunk vacsorázni, utána pedig tábortüzet gyújtani. Viszont a teljes ellátást nekünk kellett megoldani. Reggelit, ebédet, vacsorát mi csináltuk. És még az ágyneműt is mi vittük, hogy olcsóbb legyen a dolog.
Szállás
Szombaton szép nyugodtan megreggeliztünk, csináltunk pár szendvicset ebédre. Utána kicsit pinpingoztunk, van aki fürdött a mellettünk csordogáló patakban.
Délelőtti séta
Patak a kert végében
Délben elindultunk a délutáni programra. A csapat nagy része a canyoningot választotta. Páran pedig raftingolni indultak. A canyoning szuper volt. Ez volt a hétvége fénypontja. Nagyon jó csoportvezetőt kaptunk. Mindig mindent szuperül elmagyarázott a csajszi. Mindig megmutatta, hogy honnan kell elugrani és hova kell érkezni. Nagy élmény volt 5-6 méterről leugrani a vízesésbe, illetve lecsúszni a köveken a vízesés mellett. Volt három olyan szakasz is, ahol kötélen engedett le minket, és voltak nem olyan magas ugrások is, illetve olyan ugrások, ahol oda kellett figyelni, mert kb. egy méteres vízbe ugrottunk. De mindig kaptunk elég információt ahhoz, hogy minden ugrást biztonságosan tudjunk kivitelezni. Szuper volt ez a délután! Én bármikor szívesen elmennék egy újabb túrára.;) A főnöknőm szerint megtaláltam az új kedvenc sportomat.;) Tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom! Egy fontos dolog van csak, nem szabad gondolkodni, hanem ugrani kell.:P
Canyoning
(Kaptunk a szervezőktől vízálló kamerát, hogy fotózhassunk a túrán. Valamilyen különleges okból kifolyólag azonban állítólag eltűnt az SD-kártya a képeinkkel. Minden más csoport képe fent van a cég honlapján, csak mieink hiányoznak.:( Szerencsére volt három kolléga, akik csak túrázni jöttek és ők is csináltak képeket, ahol éppen láttak minket a partról.)
A hazaúton beugrottunk egy sajtboltba. Majd este szakadó esőben grilleztünk. A kaja nagyon jó lett. Kár, hogy nem tudtuk kint leülni enni. És a tábortűz is elmaradt. Így odabent beszélgettünk, illetve játszottunk egy eredetileg gyerekeknek szóló, ám felnőttek lefoglalására is igen alkalmas játékkal. Loopin Louie a neve és remekül fejleszti a finommotorikát és a reakcióidőt. Természetesen, aki veszített, az ivott.
Vasárnap reggel megreggeliztünk, rendbe raktuk a konyhát és a kertet, összepakoltunk és haza indultunk. Szóba került, hogy csinálunk még aznap valamit, de aztán abból semmi nem lett. Mindenkinek csak egy vágya volt, hogy minél előbb hazaérjen. Ez vágülis több órás dugóban állás után, vasárnap kora este sikerült is nekünk. Szeretem a német autópályákat. Itt mindig építkeznek valahol és mindig dugó van.
Összegzés: a canyoning szuper volt, a többi felejtős. Rá kellett jönnöm, hogy vannak nagyon antiszociális kollégák, akik nem képesek alkalmazkodni senkihez. Csak azt nem tudom, hogy az ilyen minek jön el. Maradna otthon és hagyná, hogy legalább a többiek jól érezzék magukat....
