Pünkösdhétfő utáni kedden sikerült a bejárati ajtóm előtt minden különösebb ok nélkül ráesnem a bal térdemre, és közben meghúzni pár szalagot a lábfejemen. Mivel a tavalyi jobb oldali bokaszalag szakadásom még igen csak erős élményként él bennem, ezért egyből gyorsan felpattantam és gondoltam, ha rá tudok állni a lábamra, akkor nagy gond nem lehet. Rá is tudtam állni. Szuper, gondoltam, akkor minden rendben van. A térdemen a gatya nem szakadt ki, de egy jó nagy seb azért keletkezett alatta. Azt gyorsan leápoltam (fertőtlenítőszer, ragtapasz), majd felpattantam a biciklimre és eltekertem a munkahelyemre. Szokványosan ledolgoztam az egész napot, majd este hazakerekeztem. Annyit érzetem csak, hogy a térdemen a seb sajog kicsit, és hogy a térdem fáj. Jól bedagadt estére. A lábfejem viszont egészen jól volt. Lefekvés előtt jött az újabb sebkezelés, térd és lábfej jegelése. Aztán pedig a megérdemelt pihenés.
Szerda reggel, mikor felkeltem, már éreztem, hogy azért még sincs minden rendben a lábfejemmel. Elég nehezen tudtam ráállni a bal lábamra. Így hát befásliztam, hogy stabilizáljam, bevettem egy Ibuprofent és elment dolgozni. Volt a rendelőben két betegem, azokat megkezeltem. Utána viszont ki kellett volna mennem az öregek otthonába. Itt jött el a pillanat, amikor mondtam a recepciósunknak, hogy mondja le a betegeket, mert nem tudok ráállni a lábamra, és így nem tudok tovább dolgozni.
Elmentem a háziorvoshoz, mert ki kellett íratni magamat betegszabira, és mert az ortopédiára körülbelül hetek múlvára kaptam volna időpontot. Gondoltam, ha tovább küld az ortopédiára, akkor csak odatelefonál és akkor adnak azonnal időpontot. Megnézte a doki a lábfejem, megnyomogatta, és megállapította, hogy szerinte nem törött el semmi. (Eddig azért én is eljutottam a diagnózisban.) Továbbküldeni nem akart, így felírt egy csomag Ibut, meg egy homeopátiás szert izomhúzódásra és kiírt a hét végéig szabira.
Otthon szorgalmasan jegeltem a lábamat, hol fentebb (térd), hol lentebb (lábfej), ápolgattam a sebet a térdemen a fertőtlenítőszerrel, borogattam a térdem és a lábfejem egy természetes gyulladáscsökkentő készítménnyel. És kiültem a teraszra tanulni. Egész hasznosan töltöttem a hirtelen jött szabadságot.
(A gyengébb idegzetűek kedvéért csak ragtapasszal teszem fel a képet)
Ilyenkor jó, hogy tudok tapelni :P
A következő héten, ahogyan számítottam is rá, jött egy levél a begetbiztosítómtól. Ebben egy sorban kifejezték sajnálatukat a betegséggel kapcsolatban, illetve jobbulást kívántak. A következő bekezdés pedig már arról szólt, hogy töltsem ki a mellékelt papíron található kérdéseket, lehet ugyanis, hogy másik biztosítótársaságra tudják ráterhelni a költségeket. Németországban bizony ezeket a dolgokat nagyon szigorúan veszik és természetesen próbálják a biztosítók azonnal valaki másra terhelni a kezelések összes költségét. Ilyen lenne például, ha baleset következménye lett volna a sérülés, és más okozta volna a balesetet; vagy ha munkába menet történt volna a baleset, akkor a munkahely biztosítójának kéne fizetnie; illetve, ha mondjuk este az utcán egy kiégett lámpa (közvilágítás hiánya) miatt történik baleset, akkor a városra lehetne terhelni a költségeket, és így tovább. Itt mindenki minden ellen be van biztosítva. Van egy úgynevezett felelősségbiztosítás, amit mindenki fizet, mert ha én mondjuk véletlenül valami kárt okozok másnak, akkor ezt ez a biztosításom fedezi. Azért a helyzet még nem annyira durva itt, mint Amerikában, ahol mindenki minden miatt perel, de azért mindenképpen megéri megkötni a fentebb említett biztosítást. Illetve foglalkozástól függően érdemes biztosítást kötni arra az esetre, ha az ember munkaképtelenné válna (pl orvosként, gyógytornászként vagy ergoterapeutaként szerez egy olyan kézsérülést, aminek következtében nem tud tovább dolgozni a szakmájában). És végzettségtől függően érdemes esetleg arra az esetre is biztosítást kötni, hogyha beperelik akkor legalább az ügyvéd költségét állja a biztosító, vagy adott esetben, ha kártérítés kell fizetni akkor azt is.
Két hétre a fent említett baleset után sikerült egy mandulagyulladást összeszednem. Elég durva volt, alig bírtam nyelni az első napokban, annyira be voltak durranva a manduláim... Ráadásul az első nap a fejem is úgy fájt, hogy még a fájdalomcsillapító sem segített. Ezért végül a jégzselét tettem a tarkómra és azzal hűtöttem a begyulladt nyirokcsomókat is. Az legalább segített valamennyit. Most már sokkal jobban vagyok. Az antibiotikumot azért szednem kell még. De holnap ismét dolgozom. Ez az június nem annyira volt az én hónapom.:S Szerencsére már csak pár nap van belőle. Azt megpróbálom mindenféle újabb betegségek nélkül kihúzni.
Ez már lassan reggelinek is elég lenne.....
