Próbáltam erősen erre az egy mondatra koncentrálni, mikor január 15.-én reggel teljes sötétségben, fél hétkor munkába indultam, hogy nyolc órától teljes erőbedobással álljak helyt az új helyen. Első nap az új munkahelyen. Első nap egy idegen országban, idegen környezetben, idegen szabályok és szokások között, idegen emberekkel körülvéve... Azért próbáltam összeszedni és bátorítani magam. Hiszen tudják, hogy kit választottak. Tudják, hogy külföldi vagyok, hogy másképp csinálunk dolgokat, hogy nem minden gépet és terápiás módszert ismerek azokból, amit ők használnak, mégis engem választottak, engem akartak. Ez azért kicsit megnyugtatóan hatott rám. No és persze Anna bölcs mondata is: "Az első nap még úgyse várnak tőled semmit. (Sőt az első héten sem, majd csak utána....)" Azt kell mondjam ez így is lett.;)
Reggel volt egy rövid beszélgetésünk a főnökkel, utána pedig az egyik kolléganővel voltam délig, az ebédszünetig. Megmutatta nekem, hogy ők hogyan kezelnek, majd pedig elmentünk együtt az egyik idősek otthonába, ami hozzánk tartozik. Ott pedig bemutatta azokat a betegeket, akiket nekem kellett átvennem tőle és megmutatta a számítógépes rendszert, amibe a dokumentációt kell írni.
Ez eddig elég jól hangzik. De azért volt egy nagy meglepetés is rögtön délelőtt.Kérdezte a főnököm, hogy van-e autóm. Mondtam, hogy nincs, nem is volt róla szó, hogy kéne legye. Erre mondta, hogy nem baj, majd ő ad egyet, amivel az idősek otthonába és betegekhez házhoz tudok menni. Mondtam, hogy ez nagyon jó, csak hogy én évek óta nem igazán vezettem. Oké, mondta ő, van itt a városban két autósiskola is. Egyből tárcsázott, másnap reggel kilencre meg volt beszélve a vezetés egy oktatóval. És még egy órát állt nekem a főnök, hogy újra belerázódjak a dologba. Ő egyébként egy ilyen típus. Nem ismer lehetetlen, egyből azt nézi, hogy milyen megoldás létezik az adott problémára, és amint talál egyet, cselekszik. Nagyon rátermett és szuperül irányítja az egész rendelőt.
És akkor essen pár szó a rendelőről, mert sokkal többről van itt szó, mint amit mi a rendelő szó hallatán elgondolunk. Van öt kezelőhelyiségünk, ahol gyógytorna, mauálterápia, nyiroködéma vagy elektroterápiás kezelés folyik. Ezekben egy-egy kezelőágy található, melyek magassága és fejtámla része külön állítható, valamint kettőnél a kéztámaszt is lehet külön mozgatni és mindegyiknél van luk az arcnak, hogyha hasra fordítjuk a beteget, akkor se fulladjon meg és kényelmesen tudjon feküdni, ne kelljen a fejét elfordítani, mert úgy nem tudja ellazítani a nyaki szakaszát. Minden ágy jól körbejárható minden irányból, valamint csomó különféle párna (henger párna többféle méretben, stb.) is van, hogy kényelmesen feküdjenek a betegek. Ezen felül az egyik szobában van egy plafonra szerelt függesztőrács, amit főleg a trakciós kezelésekhez használunk, ill. egy másik szobában nem sima kezelőágy van, hanem úgynevezett Bobath-ágy. Budapesten végzett gyógytornászoknak mondom, ez olyan ágy, mint ami a negyediken a tornaterem melletti teremben a tükör előtt volt. Szélesebb mint egy normál ágy, csak egyben mozgatható fel le, nincs se fejrész, se arckivágás. A kezelő helyiségeken felül van egy terem, ahol nyolc darab gép található a különböző izomcsoportok erősítésére. Ezen felül vannak szobakerékpárok, ellipszis trénerek, futópad. Van még egy izomerőt felmérő gép (gerinc flex., ext., latflex., ill. felső végtaggal a húzó- és tolóerőt mérjük vele). Az itt mért adatok alapján lehet a számítógépen edzésprogramot összeállítani az izomerősítő gépekre. És persze van csomó Theraband, labda, fitball, bordásfal, dynair, szőnyegek, különböző eszközök egyensúlyfejlesztésre. Végül pedig, van egy úgynevezett Gallileo. Ez egy rázóplató gyakorlatilag, ami nagyon gyorsan jobbra-balra mozog. Ezen lehet többféle dolgot fejleszteni, pl. nagyon szeretnek vele intimtornát csinálni. Állítólag nagyon hatásos, jók az eredményeik. Ja, és majdnem elfelejtettem, a legviccesebbet,van egy trambulin is.:) A fentieken felül még egy csoportos órák tartására megfelelő terem található a rendelőben.
Akik hozzánk járnak jöhetnek recepttel gyógytornára, elektroterápiára, trakcióra, jegelésre, manuálterápiára, nyirokmasszázsra, valamint olyan gyógytornára, ami a fent említett nyolc izomerősítő gépen történik. Vannak csoportos óráink is, ezeket még annyira nem látom át, de nincs belőlük olyan sok, mert itt inkább az egyéni kezelésben hisznek. (Szerintem megvan mind a kettőnek a maga helye, szerepe.) Ezeken felül van Pilates, jóga és gerinctorna, valamint a főnök csinál egy felkészítő kurzust triatlonra. És ehhez jönnek még hozzá azok a vendégek, akik gyakorlatilag úgy használják a gépeket, mintha egy fitness terembe járnának. Ők nem recepttel jönnek, hanem tagsági díjat fizetnek. Csinálunk nekik egy állapot felmérés, kapnak egy edzéstervet és 8-12 hét után megnézzük, hogy mire jutottak, változtatunk az edzésterven, stb.
Szóval elég széles a paletta, de épp ettől változatos, mozgalmas és izgalmas.:) Unatkozni nem marad idő. Főleg, hogy a fentiekhez jönnek még azok a betegek, akiket otthon kell ellátni, mert nem tudnak eljönni a rendelőbe, És persze az idősek otthona is, amiből többet is mi látunk el.
És akkor most visszakanyarodok a bekezdés elejéhez.;) Az első nap végülis elég gyorsan eltelt. Megmutogatták a rendelőt, gépeket, kezeléseket, dokumentációt. És másnap már kaptam is saját betegeket. Elég rendesek voltak azért, mert lassan töltötték fel az én időpontjaimat, volt időm nézelődni, belerázódni az új szituációba. Így utólag nem is az első nap volt a legrosszabb, de persze akkor izgultam a legjobban, hiszen nem tudtam, hogy mi vár rám. De túléltem (ahogy aztán a többit is).:) Az elmúlt két évben azért volt időm hozzászokni, hogy milyen egy új helyen kezdeni.... Azért most egy darabig nem szeretném ezt újra átélni.:)
